Rendületlen hittel
Egyként ünnepelt a józsefházi katolikus közösség templomuk búcsúján, Szent István Király ünnepén.
Minden évben kiemelkedő nap a józsefházi hívek számára augusztus 20-a, amikor az államalapítás mellett Szent István Király tiszteletére felszentelt templomuk búcsúját is ünnepelik. Idén azonban még jelentősebb volt az ünnep, hiszen a tizenegy órától kezdődött szentmisén újra felcsendült a templom nemrég felújított orgonája.
Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök a bevonulást követően áldotta meg az orgonát, és köszönte meg a hívek áldozatát: „Hadd köszönjem meg mindenkinek az áldozatát, amit azért hozott, hogy ez a felújított orgona most szépen, és Isten dicsőségére szólalhasson meg újra. Tudom, egy kicsi közösség igen nagy erőfeszítését, és nagy szeretetét jelenti egy orgona felújítása. Templomunk búcsúünnepén, hadd dicsérje Szent Istvánt ez az orgona, és dicsérjen minden tiszta szívű keresztényt, aki szereti és hálás első szent királyunknak, országalapítónknak, aki igazi keresztény felfogással és szellemiséggel, országát megnyitotta minden nép számára, és engedte, hogy itt, a Kárpát-medencében minden nép otthonra találhasson. Ő nagyon jól tudta, a mi hazánk a mennyben van, de kell egy földi haza, ahol előkészülhetünk erre a mennyei hazára. Ő tudta, így élt, így adott példát és így vezeti késői utódait is abba a mennyei hazába, amely mindannyiunknak végső célunk. Ezen a vidéken háromszáz évvel ezelőtt kezdődtek meg a betelepítések és jöttek elődeink, keresték az új hazát. Ők tiszta keresztényként jöttek, és tudták, nem ez a végső haza, hanem majd a mennyei. Megőriztük a hitet, a szellemiséget, amit Szent Istvántól és őseinktől tanultunk. Hála neki, elődeinknek, de hála mindenkinek, aki ma itt van és Szent Istvánt köszönti, Istennek ad hálát."
A szentbeszédet Ft. Seffer Dániel, a nagykárolyi Kalazanci Szent József Iskolaközpont spirituálisa mondta, emlékezve a szent nagyságára: „Amikor ennek, a számunkra oly kedves templomnak a búcsúünnepét tartjuk, akkor a szívünket el kell, hogy töltse az öröm és a hála a gondviselő Isten iránt, aki Szent István Királyt adta vezetőnknek, az igazság útján, hogy megláthassuk az éjhomályban a krisztusi hajnal fényét, és egyenes ösvényen járva örök hazát és otthont nyerjünk. Hiszen ma, amikor az emberek lelkében és életében teljes összevisszaság uralkodik, amikor minden rohamosan változik körülöttünk, amikor egyre inkább összemosódik a jó és a rossz, az igazság és hazugság közötti különbség, amikor az isteni törvényeket a többség által elfogadott, gyakorolt törvények, szokások szorítják ki, egy olyan szent alakja áll előttünk, aki vissza tud vezetni bennünket az igazság útjára, akinek segítségével újra meg tudjuk találni életünk biztos pontját, alapját."
Két út között választott Szent István: „A mai olvasmány két útról beszél, az igazság és a gonoszság útjáról. Az igaz ember útja olyan, mint a hajnal pirkadása, amely egyre világosabb, a gonoszok útja pedig olyan, mint a sötét éjszaka: maguk sem tudják, miben botlanak meg. Szent István Király nekünk egyetlen utat mutat, az erényes élet útját, melyen bár nem szabadulunk meg a küzdelmektől, és nem ez a legkényelmesebb út, de végén az örök élet, a mennyei haza vár. Erre az útra vezette rá ezer évvel ezelőtt népünket Szent István, és ő maga járt előttünk jó példával. Neki is választania kellett a pogányság és a kereszténység között, s az, hogy népünk ma is fennáll, annak köszönhető, hogy István jól választott. Királyságának kezdetén nem kereste sem Bizánc, sem a Nyugatrómai Császárság kegyeit, pedig biztos, hogy mérhetetlen vagyont, védelmet és hatalmat kínáltak fel neki. Ő II. Szilveszter pápától kért koronát, elismerve ezzel az Egyház és a kereszténység fontosságát. Nem csak saját magára gondolt, mint nagyon sok mai vezető, hanem olyan sziklaszilárd alapra akarta országát építeni, amely kiállja a történelem viharait.
Önvizsgálatra szólított: „Vizsgáljuk csak meg az életünket: ma milyen úton járunk? Nem kacsingatunk-e ismét a pogányság felé? Kereszténységünk nem merül-e ki abban, hogy van keresztlevelünk, voltunk elsőáldozók és bérmálkozók, de több semmi? A mi életünknek mi, vagy ki az alapja? Nagyon sokszor hallottam már: 'én vallásos vagyok, de a magam módján'... Ilyen pedig nincs! Szent István sem a maga módján volt vallásos keresztény, hanem úgy, ahogy ezt Jézus kérte: elkötelezetten, teljes szívvel, rendületlen hittel."
A szentmise végén Ft. Teffenhart István plébános megköszönte a Püspök atya, a papság és a hívek jelenlétét, a búcsúra való előkészületekben nyújtott segítséget, majd az imák és a püspöki áldás után a hívek és a papság együtt énekelték a himnuszokat a felújított orgona hangjára.
